NÉVADONK GRÓF KÁROLYI SÁNDOR

1831 november 10-én született a Károlyiak Zöldfa utcában található pesti palotájában. Apjának gr. Károlyi Istvánnak (1797-1881) második, gr. Eszterházy Franciskával kötött házasságából származott a Sándor nevű fiú.

Az ifjú gróf a szokásos arisztokrata nevelést kapta, apja reformgazdálkodása volt a garancia arra, hogy belőle is a hazáért áldozó, felelősen gondolkodó főúr válik majd. A fóti birtokon töltött gyermekévek után Pestre kerül ahol a piarista gimnázium növendékei közé tartozott. Mindösszesen tizennégy éves volt, tehát még be sem fejezte tanulmányait, mikor kitört az 1848-as forradalom. Mikor az események szabadságharcba torkollottak, a Károlyi család is kivette részét a küzdelemből.

István gróf volt az egyetlen magyar mágnás, aki hatalmas vagyonából jelentős összegeket költött a honvédelem céljaira, mikor megszervete a 16. huszárezredet. Fiai, Ede és Sándor is ehhez az alakulathoz csatlakoztak sok más fiatal arisztokratával együtt, mely Klapka György  parancsnoksága alá tartozott. A szabadságharc utáni megtorlást a főhadnagy úgy kerülhette el, hogy a komáromi vár védőjeként Ő is mentességet kapott. 1849 őszén az emigránsokhoz csatlakozott. Az emigráció Sándor gróf számára csak az 1854-ben, Ferenc József  által meghirdetett amnesztiával ért véget.

Az 1861-es országgyűlésen a gr. Teleki László körül szerveződő Határozati Párt egyik vezéralakja lett. Nevét egy sorban emlegették Tisza Kálmán, Szapáry Gyula grófokéval. A kiegyezés után is folytatja politikai tevékenységét, amely elsősorban a mezőgazdaság korszerűsítésére irányult. Szándékaik szerint a dualista államnak többet kellett volna költenie hitelek formájában a mezőgazdaságra és ezért létre kívántak hozni egy önálló földművelésügyi minisztériumot. 1881-ben a tasnádi (Szilágy-megye) választókörzet országgyűlési képviselője lett, mégpedig a Tisza Kálmán vezette szabadelvű párt színeiben.

1884-ben politikai gondolkodásában váltás következett be Gróf Károlyi Sándor elhagyta korábbi pártját, és a mérsékelt ellenzékhez csatlakozott. A gróf ezek után haláláig ezen párt parlamenti képviselője volt. Következetes politizálása az uralkodó körök tetszését is elnyerte. Ferenc József még 1882-ben belső titkos tanácsossá nevezte ki. Hat évvel később Őt kérték fel az apja által alapított Szent István Társulat elnöki székének betöltésére. A századforduló évében az egyik legmagasabb kitüntetésben részesült, az Aranygyapjas - rendben. Arisztokrata lévén tagja volt az országgyűlés felsőházának is. Közszereplésének máig fennmaradt dokumentumai a "Nemzet-gazdasági Szemlében" és a "Magyar Gazdák Szemlé"-je című folyóiratban publikált cikkei és tanulmányai. Legjelentősebb alapítványává az országos méretűvé fejlődött Hangya Szövetkezet vált, amely 1898 után a kisgazdaságok fejlődését segítette elő.

Országos jelentőségű tevékenységei mellett sem feledkezett meg szűkebb pátriájáról.  Tovább csinosította az apja által építetett fóti kastélyt, és gazdagította a templomot, ahol a család elhunyt tagjai is pihennek. 1892-ben a "Fóti dal" Vörösmarty versének ötven éves évfordulójára rendben hozatta a romladozó Fáy présházat, ahol a mű született. Sándor gróf emlékét az újpestiek is kegyelettel ápolják, mert sokat köszönhet neki a város. A századforduló környékén nem volt olyan jelentős vállalkozása Újpestnek, emlyből nem vette volna ki részét. Templom és gyermekmenhely, infrastruktúra és közegészségügy egyaránt az Ő bőkezű adományainak köszönhette fejlődését. Legjelentősebb újpesti alapítványa a Károlyi Kórház felépítése és működtetése volt.

A küzdelmes életpálya és a szakadatlan munkálkodás azonban felőrölte az egészségét. Egyre súlyosbodó asztmájt rendszeresen kellett gyógykezeltetni. Életének utolsó másfél évtizedét hol a franciaországi Riviérán, hol Menton-ban töltötte. 1906. április 24-én szerettei körében halt meg.

Röviddel halála után 1908-ban hívei szobrot állítottak neki a városligeti Vajdahunyad-várban.